A Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézet „Lendület” Szent Korona Kutatócsoportja tudományos feltáró munkája keretében új monográfia jelent meg Tóth Gergely tollából. A Szent István, Szent Korona, államalapítás a protestáns történetírásban (16–18. század) című kötet a legfrissebb kutatások alapján történetírásunk egy nagy adósságát kívánja pótolni: elsősorban arra a kérdésre keresi a választ, hogy a 16–18. században Luther és Kálvin honi követői, a legjelentősebb protestáns gondolkodók és történetírók hogyan viszonyultak első királyunkhoz és a Szent Koronához. 
Tóth Gergely könyve érzékletesen tárja fel, hogy az erőteljes katolikus múltszemlélet ellenében milyen körülmények között alakult ki egy „alternatív” Szent István- és Szent Korona-értelmezés a protestáns oldalon. A 17. század elején az evangélikus koronaőr, Révay Péter felfedezte a bizánci császárok zománcképeit a magyar koronán, s ennek alapján kijelentette, hogy a felségjelvényt nem a pápa, hanem Nagy Konstantin császár készíttette. A református Kocsi Csergő János pedig nem sokkal később arra a következtetésre jutott, hogy a magyarságot eredetileg görög papok térítették meg, és Szent István „tiszta hite” is ennek köszönhető. Mindkét teóriának számos híve akadt a későbbiekben. A szétágazó elméleteket végül az evangélikus Schwarz Gottfried fogta össze a 18. század közepén, aki frontális támadást indított a katolikus Szent István- és Szent Korona-imázs ellen. A szerző ezt a századokon át formálódó protestáns ellennarratívát követi végig monográfiájában, a reformáció feltűnésétől egészen a 18. század végéig. A könyv bátran ajánlható mindenkinek, aki érdeklődik államalapító királyunk, a Szent Korona és a hazai protestantizmus története iránt.